Napi Admin

Régi vírusirtó eltávolítása

administrator — Wed, 22 Feb 2012 09:14:46 +0000

Egy új vírusvédelmi szoftver telepítésnél gyakran problémát okoz, hogy az előzőleg használt terméket nem sikerül nyomtalanul eltávolítani. Erre szinte minden gyártó kínál megoldásokat. Sok termék automatikusan el tudja távolítani más gyártó termékeit, de ez nem sikerül mindig hiba nélkül. ezekre az esetekre nyújtanak segítséget az Eltávolító eszközök.

Próbáltam a teljesség igénye nélkül összegyűjteni őket.

Ha kedveled ezt a bejegyzés és szeretnél minden friss bejegyzésről értesülni csatlakozz Facebook oldalunkhoz.

T-Mobile Internet Manager telepítési hiba

administrator — Thu, 09 Feb 2012 14:21:23 +0000

Belefutottam egy hibába. Sajnos az új T-Mobile sticket nem távolítottam el a régi alkalmazás eltávolítása előtt. Ebben az esetben az új stick alkalmazásának telepítésekor a lenti hibaüzenet fog megjelenni.

Egy korábbi Speedmanager plus/ByteMobile Client telepítés található a rendszeren.
Ezt a verziót el kell távolítani és az operációs rendszert újra kell indítani!

A megoldáshoz meg kell keresni a bmutil.dll nevű fájlt és egyszerűen töröljük. A bátortalanabban át is nevezhetik. Ha ez megtörtént, akkor az új szoftver már települni fog.

A bmutil.dll fájl helye:

32-bites rendszeren: C:\Windows\System32

64-bitesen rendszeren: C:\Windows\SysWOW64

Kiváló animáció a Google eddigi történetéről

administrator — Thu, 02 Feb 2012 11:04:58 +0000

TP-LINK TL-WN721N wireless kártya telepítése Ubuntu alá

administrator — Thu, 26 Jan 2012 13:41:51 +0000

Ma Ubuntu alatt kellett használnom egy usb-s WiFi eszközt, amit sajnos a régebbi disztribúciók nem támogatnak. A megoldása nem is olyan nagy ördöngősség. Néhány lépés és gond nélkül használhatjuk.

1. Le kell töltenünk a szükséges firmware-t innen: Firmware

Ezt a fájlt át kell másolnunk a /lib/firmware mappába. Akár sudo használatával mc-vel (Midnight Commander), vagy terminal alatt sudo cp paranccsal.

2. Szükség lesz még a Compact Wireless-re amit innen tudunk letölteni. Szerencsére elég gyorsan belekerülnek az újabb eszközök: Compact Wireless

Ha ez megvan akkor csomagoljuk ki.

tar -xjvf compact-wireless-%DÁTUM%.tar.bz2

Lépjünk bele a mappába és sorban adjuk ki az alábbi parancsokat.

sudo make

sudo make install

sudo make unload

sudo make load ath9k_htc

Előfordulhat, hogy az utolsó parancs nem fog lefutni, mivel nem találja a load paramétert, de ne aggódjuk, újraindítás után minden megfelelően fog működni. Csak Ubuntu alatt teszteltem, de valószínűleg minden disztribuciónál működik. A SuSe kivétel, az felülírja az ilyen szabályokat

Biztonsági kockázatot rejt a routerek WPS funkciója

administrator — Mon, 02 Jan 2012 08:50:02 +0000

Egy kicsit eltűntem a nagy családi ünnepelgetésben, ezért csak most teszem közszemlére a tavaly év végén olvasott információkat. Bizonyára mindenki észrevette, hogy az elmúlt években a hálózati eszköz gyártók megpróbálják egyre jobban megkönnyíteni azon felhasználók dolgát a beüzemelésnél, akik csak minimális informatikai ismeretekkel rendelkeznek. Erre találták ki a WPS technológiát.

A felhasználónak nem kell mást tennie, mint első csatlakozáskor megadni az eszköz alján található PIN kódot és máris konfigurálhatja a routert. Ezzel több gond is akad. A 8 jegyű PIN kód megadásakor az eszköz ellenőrzi az első négy karaktert és visszaadja a választ, hogy ez helyes-e. A második négy tag, pedig csak egy ellenőrző kód.

A technológia kijátszása ezt ismerve már nem is nagy ördöngösség, csak egy jól megírt script és néhány óra szükséges hozzá. Az alábbi videó jól szemlélteti, mennyire egyszerű.

Részletes információk a sebezhetőségről itt.

A megoldás nem más, mint a WPS letiltása, ha pedig ehhez nem értünk, akkor kérjük egy hozzáértő informatikus segítségét. A kapcsolat menüben mindenki talál egy általunk jónak gondolt szakembert. Nem hagyhattam ki a reklámot

MSI telepítőcsomag létrehozása PowerShell használatával

administrator — Thu, 24 Nov 2011 10:17:58 +0000

Mindig van az a helyzet, ami új technikák kitalálására ösztönöz. Az okára most nem térnék ki, de adott volt a kérés, hogy PowerShell segítségével szükség lenne MSI telepítőcsomagot létrehozni. Ennek megvalósításához két eszközre lesz szükség. Igen, az egyik a PowerShell, a másik pedig a WixSharp.

A minta kód az alábbi:

$dll = 'C:\Program Files\WixSharp\WixSharp.dll'
$path = "c:\temp\out.msi"
[system.Environment]::CurrentDirectory = ( Split-Path $path )
Add-Type -Path $dll
$project = New-Object wixsharp.Project
$project.Name = "MyApp"
$project.GUID = [system.Guid]'3bb9cf27-5258-4192-b35b-418f0782c7a3'
$project.Id = "MyApp"
$dir = New-Object wixsharp.Dir( "%ProgramFiles%\My Company\My Product" )
$dir.files = @(
	( New-Object wixsharp.File( "C:\temp\ext18866\install.exe" ) ),
	( New-Object wixsharp.File( "c:\temp\ext18866\install.res.dll" ) )
)
$project.Dirs = @( $dir )
[wixsharp.Compiler]::BuildMsi( $project, $path )

Ezek alapján mindenki könnyen összedobhatja a sajátját. Az ötletért köszönet halr9000-nek.

Virtuális lemez olvasása Windows alatt

administrator — Fri, 04 Nov 2011 10:24:18 +0000

Egy esetleges Hypervisor kiszolgáló hiba esetén, de akár VMware Workstationnel létrehozott gépek estén is sokszor előfordul, hogy szeretnénk elérni a virtuális merevlemez adatait a guest indítása nélkül. erre a VMware egy kiváló eszközt ad számunkra, ez a Disk Mount Utility. Jelenleg 5.5-ös verziónál tart.

Telepítés után az Intézőben kitallózott vmdk kiterjesztésű fájlokon egyszerű jobb klikkel megjelenik egy ‘Map Virtual Disk…’ elem.

Felcsatolás

Megnyíló ablakban megadhatjuk milyen betűjelre csatolja fel a merevlemezt és azt írási vagy olvasási jogosultsággal.

Sok sikert!

Virtualizáció 32 bites hardveren ( VMWare ESXi 3.5 U5 )

administrator — Wed, 02 Nov 2011 10:00:33 +0000

Sok kis- és középvállalatnak okoz gondot, hogy a 64 bites boom előtt vásárolta a hardvereszközeit, de mégis szeretne virtualizációba fogni. A 3 GB-os memóriakorlát miatt itt kicsit korlátozottak a lehetőségek, de sokszor ez is elegendő. Ha kicsit számolgatunk 3 Unix/Linux kiszolgálót könnyen elvisz egy kis vas is, mivel az ESX nagyon jól gazdálkodik az erőforrásokkal. Van egy dolog, amire oda kell figyelnünk, ezek pedig a merevlemezek. A virtualizáció egyik legfontosabb eleme a merevlemezek sebessége.

Első körben szükséges néhány virtualizációs fogalmat megértenünk, ha még nem foglalkoztunk hasonlóval. Egyszerűen próbálom elmagyarázni, de akit bővebben érdekel, az alábbi tanulmányt elolvasva kitisztíthat minden homályos foltot. A VMWare-ről pedig a második linken lehet olvasni.

Virtualizáció ajánlás és VMWare

A lényeg: Adott egy keretrendszer, mely képes arra, hogy a hardvereszközöket és erőforrásokat szétossza különböző vendég operációs rendszereknek. Húha, ez most nagyon érthető lett. Nem baj, a poszt végére mindenki virtualizáció geeknek hiszi majd magát.

Szükséges beszereznünk egy 32-bites Hypervisor(ez lesz a hoszt) telepítőkészletet, melyet a VMware oldaláról le tudunk tölteni. Ingyenesen! Kis hazánkban ez nagy szó, most az is beszerzi akinek az életben nem kell majd, de nem baj, mert ingyen van Ok-ok, elrugaszkodtunk. Letöltés innen.

Indulhat a telepítés. Aki telepített már linuxot, annak könnyű dolga lesz.

A kiszolgáló amit telepítek, egy Dell Optiplex GX280, ami igazából munkaállomás, de a célnak megfelel.

Dell Optiplex GX280 CPU: Pentium 4 3,4 Ghz HT, 4×1 GB DDR2 800 Mhz, 80GB Samsung HDD

Ennél a gépnél és néhány Dellnél hibaüzenetet fogunk kapni a telepítő indulásakor.

‘Unsupported BIOS setting (CPUID is limited). Disable ‘limit CPUID value’ or ‘Support legacy/NT4 OS’ in BIOS

Nyomjuk egy ALT-ot a telepítő betöltő menüjénél és az alábbi paranccsal indítsuk a folyamatot. A vmkernel.gz után adjuk meg a nocheckCPUIDLimit kapcsolót.

Ezt a telepítés után a config fájlban is módosítani kell. A /etc/vmware/esx.conf fájlhoz adjuk hozzá ezt a sort: /vmkernel/checkCPUIDLimit = “FALSE

Ha a partícionálás és a telepítés megvolt, akkor kapunk a képernyőn egy konzolt, melyen elvégezhetjük a legfontosabb beállításokat. Fontos, hogy a root jelszót adjuk meg, mert egyébként jelszó nélkül is be tudunk távolról jelentkezni. A Configure Management Network alatt pedig állítsuk be a hálózatot, IP cím DNS suffix, hostname, stb… Ne feledjük, hogy ez a kiszolgáló hálózati beállítása, amin majd elérjük a management felületet. Ezt hívják management networknek.

Sajnos rossz minőségű a kép, de minden látható ami fontos

Ha ez megvan akkor egy böngésző segítségével érjük el távolról a gépet, a megadott IP címmel.

ESX UI

Ezen a felületen számos dolgot találunk, számunkra a legfontosabb, hogy töltsük le a VMware Infrastructure Client alkalmazást(későbbiekben VIC). Ezzel fogjuk adminisztrálni távolról a hosztot. Találhatunk még itt Browse Datastore linket, ennek segítségével tudjuk tallózni a hozt merevlemezét. De erre még ráérünk érdekességképpen mindenki megnézheti. A többi linre még nem fogok most kitárni, számos fejlesztői eszköz is elérhető valamint egyéb linkek több hoszt kezeléséhez. Ha feltelepítettünk a VIC-et, indítsuk is el, majd jelentkezzünk be a már korábban megadott adatokkal.

Bejelentkezés

Ha ezzel megvolnánk akkor kapunk egy felületet, melyen láthatjuk a kiszolgáló főbb adatait. Itt mindenki szépen sorban nézze át az összes menüpontot. A baloldalon találjuk a kiszolgáló listát, ami jelenleg egy darab lesz, az ablak közepén a főbb információkat, az alsó sávon pedig az aktuális futó és/vagy lefutott feladatokat. Itt minden tevékenység meg fog jelenni, amit végzünk.

Dashboard

Aki már használt VMWare Workstationt annak könnyebb dolga lesz, mivel a felület nagyban hasonlít és a műveletek lépései is nagy részben azonosak. Most vándoroljunk a Configuration tabra és nézzük meg itt miket találunk. Ennak felépítése nagyon logikus két részre van bontva, Hardware és Software. Mivel most az alapokat próbálom csak megmutatni ebbe mélyebben nem megyek most bele, de itt böngésszen mindenki kedvére. De ha lehet még ne állítson semmit át, csak a Time Configurationt, mivel a későbbiekben telepített kliensek innen fogják az időt venni. A Networking részbe érdemes kicsit belenéznünk itt fognak megjelenni a hálózati csatolók és itt hozhatunk létre virtuális hálózatokat, VLANokat is.

Hálózat felépítése

Virtuális gép telepítése

Végre eljött az a rész amire mindenki várt (remélhetőleg), telepítsük fel az első guest (vendég) gépünket a kiszolgálóra. A telepítőlemezt másoljuk fel a kiszolgálóra, ezt a Summary alatt a Datastore-ra jobb klikkelve a Browse Datastore alatt tehetjük meg. Itt hozzunklétre egy mappát is ide másoljuk fel a lemezképet. Fotnos, hogy ISO formátumban kell feltenni, ezért a Microsoftos IMG fájlokat előtt át kell konvertálnunk. Sajnos az MS rászokott mostanában erre a lemezképre, aminek én egyáltalán nem örülök, de valószínűleg az én kérésemre ezen nem fognak változtatni Én most egy Ubuntu 11.04-est másolok fel, ez a disztrib úgyis elég népszerű mostanában, persze nem véletlenül. Ha ezzel végeztünk, a kiszolgáló nevén nyomjunk egy jobb klikket és az előugró menübél válasszuk ki a ‘New Virtual Machine’-t.

Egy nagyszerű varázsló fog elindulni ami nagy segítség lesz számunkra. Az első pontnál válasszuk a Typicalt, majd a következő pontnál nevezzük el a virtuális gépet. Ez a név csak az azonosításnál lesz használva, nem függ össze a telepített gépnévvel. Persze ha megoldható legyen azonos, de itt én a végére szoktam írni, hogy mire használom a kiszolgálót (Például: Ubuntu01_mailserver). Válasszuk ki a datastoret ahova telepítjük, majd a következő lépésben adjuk meg milyen operációs rendszert kívánunk telepíteni. A CPUs alatt megadhatjuk, hogy a guest hány processzort használhat a meglévőknél. Ne feledjük, hogy egy két magos processzor 2 különálló hardverként jelenik majd meg. A memória beállításoknál javaslatokat is kapunk, de én mindig azt javaslom, hogy az ajánlottnál mindig kicsit többet. Az sem baj, ha majd elhasználjuk az összes RAM-ot ami a gépben van, a kiszolgáló az igényekhez mérten fogja beosztani.

A hálózati csatolónál(több is megadható) adjuk meg, melyik hálózati adaptert használja majd a gép és milyen típusú legyen. Most csak fogadjuk el amit ő javasol. Itt már jól láthatjuk, , hogy két csatoló esetén akár két külön hálózatra is telepíthetünk gépeket. Ez olyan helyen lehet fontos, ahol egy kiszolgáló van de két különálló cégben dolgoznak az emberek. Így telepítünk egy-egy gépet cégenként, azon elszeparálva működnek, az adminisztrációt azonban egy közös helyen végezhetjük.

Hálózati csatolók

A merevlemez méretét jól válasszuk meg, mert a későbbiekben ennek módosítása okozhat egy kis fejtörést, persze a későbbi módosítás sem lehetetlen.

Összesítő

Pipáljuk be az utolsó lapon az ‘Edit the virtual machine settings before submitting’ pontot, hogy még finomítani tudjuk a konfigurációt. Egy új ablakot kapunk amin még több beállítási lehetőségünk lesz. Menjünk a New CD/DVD pontra és azon belül a ‘Datastore ISO file’-nál tallózzunk ki a korábban felmásolt telepítő képfájlt. Majd nyomjunk rá a Finish-re.

A guestre jobb klikkel találunk egy Open Console parancsot. Ezt megnyitva egy “virtuális monitort” kapunk a géphez, mely használatával tudjuk indítani, megállítani és kikapcsolni a klienset. A gépet elindítva, majd az ablakba kattintva minden tevékenységünk ebben az ablakban fog végrehajtódni. Az aktív ablakból kilépni a Ctrl + Alt billentyűket lenyomva léphetünk ki. A Ctrl+Alt+Del funkciót pedig a Ctrl+Alt+Instert billentyűkombinációval adhatjuk ki. A boot menüt pedig az ESC lenyomásával kapjuk meg. Itt válasszuk ki a Boot CD funkciót. Most elkezdődhet a kliens telepítése, mely semmiben sem tér el a szokványos fizikai gépre történő telepítéstől. Ezen oknál fogva ezen nem is megyek most végig.

Ha a telepítés lefutott, akkor egy teljesértékű operációs rendszert kapunk, melyet grafikus felületen könnyen elérhetünk. Van néhány funkció, ami eltérés egy hagyományos fizikai gép működésétől. Többek között Suspend módba helyezhetünk egy gépet, mely úgymond “pillanat állj” és bármikor ugyan arról a pontról folytatni tudjuk. Az egyik leghasznosabb a Snapshot funkció, ezzel az aktuális állapotról készíthetünk egy mentést, ami bármikor visszaállítható. Ne feledjük, hogy visszaállítás esetén az aktuális változat elvész.

További kiszolgálókat hasonló módon tudunk telepíteni. Remélem tudtam segíteni azoknak, akik eddig nem tudták miről is szól a virtualizáció. Későbbi posztokban pedig belemegyek mélyebben is a témába. Akinek segítségre van szüksége, komment formájában jelezheti. Akinek pedig teljes kiszolgáló telepítésre és adminisztrálásra van szüksége a kapcsolat menüben megtalálja az elérhetőségeimet, személyre szabott ajánlatot tudok adni.

Távoli asztal engedélyezése – távolról

administrator — Tue, 01 Nov 2011 09:04:23 +0000

Sokszor előfordul, hogy az ember távoli asztalt szeretne használni, de feledékeny módon Csoport-házirendben nem állította be, hogy minden szervernél engedélyezve legyen. Ekkor kell a WMI-hez fordulnunk. Windows Server 2003/2008-nál az alábbi távoli paranccsal tudjuk engedélyezni.

Remélem néhányotoknak tudtam ezzel segíteni.

wmic /node:”Computer Name (FQDN)” /USER:”username” RDTOGGLE WHERE ServerName=”Computer Name” CALL SetAllowTSConnections 1

Tartományvezérlő cseréje Windows Server 2003-ról 2008-ra

administrator — Fri, 28 Oct 2011 12:02:13 +0000

Az elsődleges tartományvezérlőnk változatos hibajelenségeket produkált, emiatt döntöttem úgy, hogy az állandó foldozgatás és hibajavítások helyett új tartományvezérlőt hozok létre. Ennek apropóján adott vol, hogy elvégezzem az átállást Windows Server 2003-asról 2008-asra. Bár én még mindig jobban bízom a jól bevált 2003-ban, de haladnunk is kell a korral.

Mivel a vállalat belső adatairól nem szeretnék túl sokat kiadni, a régi kiszolgálót SERVER01-ként, az újat pedig SERVER02 néven fogom illetni. Az átállást nagyban könnyíti, hogy a Microsoft hatalmas mennyiségű dokumentációt szolgáltat a művelethez és az http://social.technet.microsoft.com/ oldal fórumában is hatalmas források álnak rendelkezésre, köszönhetően a nagy felhasználói aktivitásnak. Ennyit a rizsáról, vágjunk is bele.

Első körben mindenképpen készítsünk egy biztonsági mentés a tartományvezérlőről. Mi Symantec BackupExec 12.5 -öt választottuk, ami az elmúlt 2 évben tökéletesen működött a napi, heti és negyedéves mentésekre. Aki kliensmentésekkel foglalkozik, azoknak is javaslom, hogy próbálják ki, mert a Desktop and Laptop Option egy kiváló eszköz, ráadásul folyamatos mentés biztosít a változásokhoz. Ezzel könnyen megoldható, ha egyes felhasználók képtelenek megérteni, hogy mindent a központi fájlszerverre mentsenek, ne a helyi gépre. Valószínűleg ez minden vállalat életlben problémát okoz. Ha a mentés megvan akkor gyorsan telepítsünk egy új kiszolgálót Windows Server 2008-al.

A tartománybaléptetésnél a SERVER02 jelzi, hogy nem sikerült biztonságos kapcoslatot létrehozni a tartományvezérlővel. Persze ez másnál nem fog előjönni, de nálunk ilyen hibák is generálódnak. helyi rendszergazdaként belépve, ez az alábbi parancsal orvosolható. Ez alaphelyzetbe állítja a számítógép fiókhoz tartozó jelszót. Általában ez akkor van, ha a DC adatbázisa sérült.

netdom resetpwd /server:replikációs_partnerkiszolgáló_neve /userd:tartománynév\rendszergazda_azonosítója /passwordd:*

Ha ez megvan akkor bejelentkezhetünk a tartományi adminisztrátorral. Indulhat is a tartomány létrehozása. Javaslom a grafikus felületet, szerencsére elég jól értheő és végigvezet minden lépésen. A parancssor ilyen esetekben maradjon meg a fanatikusoknak, bár a PowerShell egy igazán jó eszköz ilyen feladatokra. de erre majd kitérek egy másik postban. Állítsunk be fix IP-címet a kiszolgálónak.

Ethernet-adapter Helyi kapcsolat:

Kapcsolatspecifikus DNS-utótag. . . . :
Leírás. . . . . . . . . . . . . . . . : Intel(R) PRO/1000 MT Network Connection
Fizikai cím . . . . . . . . . . . . . : 00-0C-29-18-44-41
DHCP engedélyezve . . . . . . . . . . : Nem
Automatikus konfiguráció engedélyezve : Igen
Kapcsolati szintű IPv6-cím . . . . . : fe80::743f:d7c:7043:2e4f%10(Kívánt)
IPv4-cím. . . . . . . . . . . : 192.168.1.51(Kívánt)
Alhálózati maszk . . . . . . . . . . . : 255.255.255.0
Alapértelmezett átjáró . . . . . . . . . : 192.168.1.1
DNS-kiszolgálók . . . . . . . . . . . : 192.168.1.50
192.168.1.1
NetBIOS a TCP/IP felett. . . . . . . . : Engedélyezve

Telepítsük a SERVER02 gépen az Active Directiry tartományi szolgáltatásokat, melyet az új szerepkör hozzáadásánál tehetünk meg a Kiszolgálókezelőben.

Szerepkör hozzáadása

Ha telepítettük a dcpromo.exe parancsal indítható a konfigurálás. Ennek segítségével végezhetjük el a szükséges beállításokat. A tapasztaltabbak a dcpromo.exe /adv parancsot is használhatják, így jobban testreszabható a telepítés.

FONTOS!
Minden esetben minimum 2 tartományvezérlő telepítését javaslom egy infrastruktúrába. Az egyik kiesése esetén a másik segítségével a felhasználói azonosítás folyamatos maradhat. A mi esetünkben erőforráshiányok miatt van ideiglenesen egy, ezt a felelőtlenséget senkinek sem javaslom!

De mielőtt a dcpromo.exe lelkes futtatásába kezdenénk, elő kell készítenünk a SERVER01 tartományát az adprep.exe /forestprep paranccsal, majd a /domainprep kapcsolóval. Ezt a Windows Server 2008 lemez support\adprep mappában találjuk. 32 bites rendszer esetén adprep32 néven keressük.

A lehetőségek közül válasszuk ameglévő erdő alatt a Tartományvezérlő hozzáadása meglévő tartományhoz lehetőséget.

Active Directory (mmc)

A következő képernyőn ki kell töltenünk melyik tartományba szeretnénk hozzáadni. Alapértelmezetten az aktuális tartomány jelenik meg, ahol több van, ott kézzel kell a megfelelőt beírni (például example.com).

Az ellenőrzések során olyan feltételeknek kell megfelelnie a tartománynak, mely garantálja a 2008-as szerver megfelelő integrálását. Ilyen például a Domain function level és a Forest function level. mindkettőnek 2003 alapúnak kell lennie. Ezek az értékek módosíthatóak az mmc konzol Domain and Trust snap-inben. Most jól átváltottam közben angolra, de szerintem aki kicsit jártas az üzemeltetésben annak ez nem okoz gondot. Ha lefutott minden gond nélkül akkor egy újraindulás után el is indul a replikáció és hamarosan mindkét tartományvezérlő működőképes.

Még van egy fontos lépés. A DNS-be nem kerül be automatikusan az új NS (névszerver) bejegyzés, azt manuálisan kell megtennünk. ez is elvégezhető az mmc konsolon. ha ez megvan akkor nincs más hátra, csak a kliensek DNS beállításai között megadni az új kiszolgáló IP címét is.

A következő bejegyzésben pedig leírom, miként kell létrehozni replikációt a két kiszolgáló között, hogy a SYSVOL és NETLOGON elérhető legyen bármikor. Ezek nélkül ugyanis sem a Group Policy sem a logon scriptek nem fognak lefutni az első kiszolgáló kiesése esetén.

Míg a poszt elején cseréről írtam, a végére megérkezett az új blade szerverünk, melyre át is került a SERVER02. Az átmozgatás az ESX miatt volt egyszerű, de erről egy későbbi bejegyzésben.